, (me-ig vagyis mi-ig, az ig régiesen eg) ih. Élünk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy bizonyos cselekvés vagy állapot, illetőleg szenvedés folyamatban, gyakorlatban van, pl. Még alszik a gyermek, folytatja az alvást. Még irok, folytatom az irást. Még nincs pénzem, folytonosan pénztelen vagyok. Még nem házasodtam meg, folytatom a nőtlen állapotot. Még egyszer próbát teszek. No még! Élsz-e még? Még az volna hátra. Még akkor máskép volt, t. i. azon idő folytában. Néha, kivált másod foku szóval öszveköttetésben, az értelem hatását neveli. Még inkább megharagudott. Még többet. Még jobban. Mulattunk, még pedig hogyan? Néha am. már.
"Még akkor nekem igértek,
Mikor bölcsőben rengettek.
Népdal.
Alapfogalom benne a folytonosság, mely több mozzamot, részletességet köt öszve, s eredetére nézve: mi-ig (v. me-ig v. me-eg), mely utóbbi alakban a régieknél sokszor elé is fordúl, am. valami-ig, azaz ameddig valami v. valamely körülmény tart; lehet a régies ,menig, azaz mennyiig is, melynek megfelel a székely ,annyég, azaz annyiig = addig. Es v. is kötszóval párosulva a folytonosságnak, vagy gyakorlatnak még nagyobb fokát jelenti; pl. Mégis (méges) itt vagy? Tagadólag: Mégsem hallgatsz? Mégsem tudom, mi történik velünk. V. ö.MÉGIS. Nagyobb nyomatékul mint minden ig (v. eg) raggal képzett szó, fölveszi a len ragot is, méglen. "Ha ki nem gyülöli ő atyját és ő anyját, méglen kedig es ő lelkét (adhat autem et animam suam) nem lehet en tanejtványom. (Münch. cod.). Továbbá ugyanitt: "Méglen kevesenne (keves ennyi v. kevesnyi) ideiglen vagyok veletek. Egy eredetü a ,míg szóval, azért a régieknél sokszor föl is cseréltetik, pl. még ő e beszéllette. (Müncheni codex). Mai korban különböztetés végett V. ö. MÍG.