, fn. tt. mázsát. 1) Hazánkban divatozó értelemben, száz fontot nyomó suly. Egy mázsa és tíz font am. száztíz font. A szénából naponként két mázsát mérni ki a barmok számára. Tízmázsa húsból hatot kimérni. A legaczélosabb buzának pozsonyi mérője alig nyom egy mázsát. 2) Sulymérő eszköz, melyen nagyobb terhü testek nehézségét határozzák meg, mázsáló. A szanszkritban masz am mér, e szerént mázsa am. mérő. Szintén innen ered a német Maasz, (régi felső németben mez, meze, maze, mezzu, maz, mezssa) és messen, latin: metior is stb.