, (meg-abrakol) ösz. áth. Tulajd. ért. a lovakat elégségig megeteti abrakkal, pl. zabbal, árpával. A lovaknak szénát vetni, de meg nem abrakolni. Ha megabrakoltál, itass, és fogj. A kocsis már abrakol (épen most), de még nem abrakolt meg. Átv. tréfás ért. a lovat ostorral, vagy mint mondják, szíjártó abrakjával, megveri. A fakót ugyan megabrakolták, mert csökönyös lett. Mondják emberről is, kit megvernek. A lopáson ért sihedert jól megabrakolták. V. ö. ABRAK.