, (meg-bukik) ösz. k. 1) Egyenes állásából, sulyegyenét vesztve, előre esik. 2) Bizonyos oknál fogva szándékosan meghajtja magát. Az alacson ajtóban megbukni. Az erdőben lovagló kénytelen gyakran megbukni az ágak előtt. 3) Üzérkedésében tönkre jut, pl. midőn nagyobb lesz az adóssága, mint értékvagyona. 4) Kártya, vagy más játékban, a játékot elveszti. Aki megbukott, fizessen.