, (meg-boldogúl) ösz. önh. Jobbára kegyeletből csak elmult időben használtatik, s am. meghalt, jobb életre szenderűlt által. Megboldogúlt tegnap szegény nagyatyám. A megboldogultak lelkiért imádkozni. Megboldogult apámat Isten nyugosztalja. Másképen: Istenben boldogúlt. Mondják mult részesülőben egyszerüen is: boldogult. A boldogultak lelkiért. Boldogult atyám.