, (meg-békél) ösz. önh. Mondjuk peres, vagy egymással haragban levő felekről, midőn egymással megegyezkednek, s illetőleg visszavonó indulatjokat lecsillapítják. Különösen, hol személyes sérelem teszi a harag, vagy ellenségeskedés alapját, megbékélni am. egy részről a sérelemért eleget tenni, bocsánatot kérni, más részről az elégtételt elfogadni s megbocsátani. V. ö. BÉKE, BÉKÉL.