, (meg-aszik) ösz. k. Széles ért. mondjuk növényekről, kivált gyöngébbekről, és a növények terményeiről, midőn nedveik lassanként elpárologván, megszáradnak. Forró nyárban megaszik (v. elaszik) a fű, a virág. Nagy melegségben megaszik a gyümölcs, mielőtt megérett volna. Átv. ért. mondják állatról, kivált emberről, midőn elsoványodik, s bőre megránczosodik. V. ö. ASZIK, és MEG, (2).