, (meg-illetődés) ösz. fn. A kedélynek azon változása, midőn csendes, nyugott állapota gyöngédebbféle fájdalmas vagy részvevő érzelmek által mozgásba jő. Különösen jelent fájdalmat, részvétet, vagy valami váratlan eseményen való megütközést. Megilletődéssel értettem bal esetedet. E nyomort lehetetlen megilletődés nélkül látni. V. ö. MEGILLETŐDIK.