, (meg-fészkel) ösz. önh. Viszszaható névmással, am. valahol maradandó lakhelyet csinál magának, hol, mint madár a fészkében, megtelepedik. Különösen mondják jövevény, vagy csavargó, vándorló, utált emberről, midőn mintegy tolakodva, mások tetszése ellen, befúrja magát valahová. Bizonyos emberek egészen megfészkelték magukat városunkban.