, (meg-bán) ösz. áth. Sajnálja, fáj neki, hogy valamit tett, és szeretné, hogy ne történt volna. Botlásait, bűneit, ifjusága balgatag tetteit megbánta. Százszor megbántam, hogy nem hallgattam, szavadra. Várj csak, megbánod te még ezt. Egyszerü jelenben csak bán. Ifjúságom bűneit szánom bánom. V. ö. BÁN, és MEG, (2). Átv. ért. valaminek kárát látja, vallja, érzi. Megbánja az erszénye a nagy utazást.