, (mat-ik-a-al) gyakor. önh. m. matikált. Kezével imitt-amott, hol nem is kellene, vagy nem illik, ott is tapogat. Az ik középképző tulajdonkép a gyakorlatos og képzőnek kicsinyező alakja ig, tehát matigál, mint sántikál, sántigál, sántogál; szunydikál, szunydigál, szunydogál stb. Gyöke a mozgást jelentő mat v. mot, honnan: matat, motoz.