, önh. m. mecsevész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Székely tájszólás szerént am. csökken, aljasodik, nem nő, nem tenyészik. Hasonló hozzá betüáttétellel: csenevész, mely szintén hitványat, nyomorúltat, gyöngét, elfajultat jelent. Mindkettő azon (ász) képzőjü szók osztályába tartozik, melyek igék és nevek egyszersmind, mint rákász, halász, vadász stb. A kettő közől hihetőleg csenevész az eredeti, melyet ha igy olvasunk: senevész, azaz se-nevész v. se-növész jelent oly állatot vagy növényt, mely nem nő, melynek nevekedése nincsen, s oly alkotásu, mint sehonnai, sebaj, soha (seha). Rokon hozzá a senyved, mely elemezve szintén am. se-nyöved, senöved, és a satnya, mely vékony hangon setinye, mintegy se-tenye, mi vagy ki semmit se tenyészik.