, (mécs-ěs) mn. tt. mécsěs-t v. ~et, tb. ~ek. Mécscsel, azaz égőbéllel, kanóczczal ellátott. Mécses cserép. Használják főnevül is, s jelenti azon cserepet, melyben kanóczot égetnek. Eltörött a mécses, gyermeknek mondják, midőn száját sírva félrehúzza.