, (meg-kövérědik) ösz. k. Zsírja, hája, húsa megnövekedik, meghízik. A tömött ludak megkövérednek. A hizlalt disznó, ökör megkövéredik. A Tatrosi codexben a szívről am. (Pesti Gábor szerént) megtompúlt: "Mert megkövéredett (incrassatum est) e népnek ő szűvök (Károlinál szinte; Káldinál: megvastagodott).