, (meg-kötelez) ösz. áth. 1) Bizonyos föltételek által mintegy megköt valakit, hogy kénytelen legyen a tett igéretet vagy szerződést teljesíteni. 2) Valakit kötéllel megver. Olyanféle ige, mint megpálczáz, megbotoz, megvesszőz. 3) Régiesen pl. a Tatrosi codexben am. megkötöz: "Megfogák Jézust és megkötelezék őtet.