v. ~KÁBIT, (meg-kábít) ösz. áth. Valakit kábává tesz, vagyis eszét úgy megzavarja, fejét úgy megszédíti, hogy eszmélete s öntudata elvész bele. A sűrű gőz, nagy melegség megkábítja az embert. Eszét a szeszes italok megkábították. Mondjuk indulatokról és vágyakról is, midőn azok az ész működését elnyomják. V. ö. KÁBA, KÁBÍT.