, (meg-irígyěl) ösz. áth. Irígy szivvel megsokallja azon jót, melylyel más bir, s azt inkább önmagának kivánja meg. Megirígyleni valakinek a gazdagságot, hivatalt. Pesti Gábor meséiben megiréll. "Az irégy ezt megiréllé (az első l a gy hasonúlata az utóbbi l előtt, t. i. e helyett: irégylé). V. ö. IRÍGY, IRÍGYĚL.