, (meg-hord) ösz. áth. 1) Valamely térre bizonyos mértékig hord valamit, s azt mintegy betakarja. Meghordani az utakat kavicscsal, fövenynyel. Az árvíz gazzal, fövenynyel meghordta a réteket. A kertet ganajjal meghordani. 2) Valakit többfelé magával visz. Az idegent meghordani a városban. V. ö. HORD.