, (meg-fogaz) ösz. áth. Fogakkal fölszerel, ellát. Mondják oly testekről vagy eszközökről, melyeknek átvitt értelmü fogaik vannak. Megfogazni a malomkereket, a villát, a fésüt. Megfogazni a boronát, gerebent. Néha am. megcsípkéz, azaz valaminek széleit úgy kimetéli, mintha kiálló fogai volnának.