, (meg-esket) ösz. áth. 1) A törvényes hatalom ráparancsol valakire, hogy eskü által tanusítson vagy erősítsen valamit. Megesketni a tanukat. A katonákat, alattvalókat, tisztviselőket hűségre megesketni. 2) Különösen, a házasság végett öszvekelő férfit és nőt innepélyes szertartással, melynek lényege esküvés, öszveadja.