, (meg-es) ih. Vagy öszve van téve a meg és es öszkötő és gyakorlatos szócskákból, s am. a megfordított esmeg, ismeg, melyből lett esmét, ismét; vagy csak általán es képzővel alakult. Meges ott vagyunk, a hol voltunk. Máskép: megest, megént stb. Túl bőségből a megént határzóval együtt véve is használtatik: meges-megént.