, (meg-elégědetlen) ösz. mn. 1) Be nem tölt vágyai, szükségei miatt nyugtalan, többre vágyó. Megelégedetlen házasok, cselédek. 2) Kinek kedélye azért nyugtalan, mert mások nem teljesítették akaratát, várakozását stb. Az oktató megelégedetlen tanítványaival, ha nem iparkodnak. Az igen szigorú előljáró jobbára megelégedetlen.