v. ~ELÉGIT, (meg-elégít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki megelégedjék, hogy többet ne kivánjon. "Hogy engemet minden káromrul megelégéts... azért én mast (= most) is ha uram levele szerénth megelégétesz, elveszem. (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400 m. l.)
"És egymással mind holtunkig megelégítsen.
Házasok éneke.
Máskép: kielégít. V. ö.MEGELÉGSZIK.