, (meg-döglet) ösz. áth. Régiesen am. megdögleszt. "Ó csodálatos hívság, ó keserü mérög, siralmas szerelm kazdagságoknak bősége, minek döglecz (dögletsz) meg ennye emböröket. Nádorcodex. Továbbá dögleletessé tesz. "Oly annyira megdögleték az eget (levegő eget) hogy nagy döghalál követközék belőle. (Debreczeni Legendáskönyv).