, (meg-csěnděsědik) ösz. k. Zajt ütni, lármázni megszűn., csendesen maradó állapotba helyezi magát. Itt a meg folytonosságra, maradóságra, időbeli tartósságra vonatkozik, s fölcserélhető az el igekötővel, elcsendesedik. Nagy szélvész után megcsendesedett a tenger. A perlekedők végre megcsendesedtek. l. CSĚNDĚS.