v. ~BUZDUL, (meg-buzdúl) ösz. önh. Oly mozgalomnak indúl, melyet különösen buzgásnak nevezünk. Megbuzdúl ereiben a vér. A kiszáradt forrás ismét megbuzdúl. A tűzhöz tett fazékban megbuzdúl a víz, midőn átjárja a melegség, és forrani kezd. Átv. ért. mondható a kedélyről, midőn hevesebb indulatra gerjed. V. ö. BUZOG, BUZDÚL.