v. ~BŐVÜL, (meg-bővűl) ösz. önh. Előbbi szűk terje, öble megtágúl, vagy közte és a körülvett test között üresség támad. Ha a kövér ember megsoványkodik, régi ruhája megbővül. A csizma hordozás által többé-kevesbbé megbövűl. Átv. ért. több lesz, megszaporodik. Vagyona néhány év alatt igen megbövűlt. V. ö. BŐVŰL.