, (meg-bájol) ösz. áth. Úgynevezett bűbáj, vagyis csuda erejű, bámulatos, különösen kedélyre kedvesen ható szerek által mintegy megköt, magához vonz valakit. Átv. ért. mondják nőkről, kik feltünő szépség, gyöngédség, finom társalgás stb. által a sziveket magukhoz ragadják. Fölcserélve: elbájol. V. ö.BÁJOL.