, (meg ěsz) ösz. áth. Az eszik igének ik-telen alakja, mely jóformán országos divatu, pl. ezen mondatban: megesz a farkas, vagy ebben: egyen meg a kutya, fene, nem pedig: megeszik a farkas, egyék meg a kutya.
"Megeszi Megette! Meg van, már hiába!
Csokonai, Dorottya.
Az ěsz és ěszik közti különbségről, l. ĚSZIK.