, (meg-érzékít) ösz. áth. Az elvont szellemi tárgyakat mintegy megtestesíti, hogy az érzékekre is hassanak, pl. a szobrász, festész megérzékíti az Istent, angyalokat, midőn bizonyos ábrázatban tünteti elé őket; a költő képes kifejezésekkel, hasonlatokkal, példázatokkal megérzékíti az elvont tárgyakat.