, (meg-árt) ösz. önh. Mondjuk oly dologról, ami valakinek vagy valaminek épségét hathatósan veszélyezteti, megrontja. A sok virrasztás megártott neki. A gyönge növénynek a nagy hideg és nagy meleg megárt. Megártott neki a bor, am. megrészegedett tőle. Ne igyál annyit, mert majd megárt. A meg igekötő bevégzett tényre vonatkozik.