, (nyilt e-vel) kiváló indulatszó a székelyeknél az általánosb divatú ne! helyett. Me me, vedd el, e helyett, ne ne, vedd el. Még ,nesze helyett is ugyanott: mesze, s ,nesztek helyett: mesztek. Hogy az m és n mint rokonhangok néha fölcseréltetnek, a nevet mevet, ned med, neder meder, változatok bizonyítják. Pápa vidékén ,ne helyett így is mondják le! pl. le kutya!
~ME, mély hangon: ~MA, névképző, mely részint fő-, részint mellékneveket alkot; példák: szakma, szalma, hajma, elme, eszme, kelme, fő-, és buszma v. böszme, tutyma, szuszma, duzma stb. melléknevek. Alkalmasint azonos a me v. mi névmással. A török-tatár nyelvben ugyanez alakban igen termékeny igenévképző, melyet a nyelvészek a határtalan ~mak, ~mek ragbeli k-nak elhagyásával keletkeztetnek, pl. kïl-mak, cselekedni, innen kïl-ma, cselekmény v. cselekvény, dik-mek ültetni, dik-me ültetmény vagy ültetvény.