, (mat-ól-a) fn. tt. matólát. 1) Eszköz, mely által a fonalat az orsóról úgynevezett igékre és pászmákra szedik. Egy igében van rendesen három szál, egy szál pedig az, mely az egész matólát egyszer körülveszi. Tíz ige, vagyis harmincz szál teszen egy pászmát. 2) Kerékforma eszköz, melyről a motring fonalat felgombolyítják, máskép: gombolyító. Tájdivatosan: matóla. Minthogy a matóla forgatva és forogva használtatik, innen gyöke mat azon szókkal áll rokonságban, melyekben a mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent, mint matat, matikál, motat, motoz származékok is. Eredetileg rövid lehetett matola a matol törzsöktől, miszerént matóla am. matoló t. i. eszköz. Megegyezik vele a tót motovilo, hol a mat mot mint a magyarban, mozgást jelent.