, (ma-asz) önh: m. mász-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. 1) Általán jelenti a mozgásnak azon nemét, midőn valamely állat nem fölfelé meredő, hanem szétterjesztett lábakkal, s mintegy a hasán, lassan vontatva halad. A kis gyermekek, mielőtt járni tudnának, mászni szoktak. Bujdosáskor négykézláb mászni a gabonák között. A lesben levő vadász a vad után néha mászva megy. Fára mászni. A kuczorgó eb hason mász fenyegetődző ura előtt. Bemászni a kapu alatt. Elmászott, mint a kajdi ködmön. (Km.) Felmászni a falra, fára. Hol előre, hol hátra mászni. Lemászni a fáról. A leshelyre visszamászni. 2) Különösen, és szoros ért. mondjuk kétlaki állatokról, férgekről, melyek testalkotásuknál fogva rendesen szétterjedt lábakkal, s hason mozognak, mint a békák, tehenősbékák, csigák, tetűk stb. Ez értelemben a csúsz igével párosúlva: csúszmász; ámbár szorosan véve csak oly állatok csúsznak, melyeknek lábaik nincsenek, péld. a kigyók. V. ö. CSÚSZ. Tájszokásosan, mászik, mint csúsz, csúszik. 3) Átv. ért. mondják emberről, ki magát erkölcsileg mások előtt elveti, lealázza, másoknak alacson módon hízeleg, mely esetben a csúsz igével szokott egyesülni. Az alábbvalókat megveti, a nagyok előtt pedig csúszmász. Hivatalért, nagy urak kegyeért csúszni-mászni. 4) Szintén átv. ért. mondják növényekről, melyek indái a földön széttertyednek; azon növényekről pedig, melyek más testek derekaira felfolynak, azt mondjuk, hogy kúsznak.
E szónak gyöke ma azon szókkal áll fogalmi viszonyban, melyek átalán mozgást, különösen lassu mozgást, s tapogatódzást jelentenek, ú. m. matat, matikál, mátoha (kísértet), motol, motorász, móczikál, mozog, s a vékonyhangu megy igének me gyöke. Finnül: madan = mászok, a persában ámeden = menni, a szanszkritban máj = megy. Ide számitható a görög μογεω, μογος s német Mühe is. Ugyan a mozgás alapfogalma rejlik a hellen ερπω, latin serpo, repo, német kriechen szókban, a mozgást, menést jelentő er gyök értelménél fogva.