, fn. tt. más-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~sa (=másja). Kerek alakú, taplószerü, bőrös, véredényes, és sejtszövetes test, mely az anyai méhben a magzattal egyszerre képződik, s ezzel a köldökzsinór által öszveköttetésben áll, és megszülés után az anyától elmegy. Néhutt a toldattal: mása. Ettől különbözik a burok, vagyis azon hártya, mely a magzatot takarja. Ami az asszonyoknál más-nak, az az oktalan állatoknál poklá-nak neveztetik. Nevét hihetőleg onnan kapta, hogy a magzat elszülése után mintegy második szülést képez, miszerént sorozó névmás értelmével bir. Ezen alapfogalom után neveztetett a latin secundae is. V. ö. MÁSLÁS.
~MÁS, fenhangon: ~MÉS; igenévi öszvetett képző, teljesen ~om-ás, em-és; pl. lát-om-ás, hall-om-ás, áld-om-ás, kér-em-és, lelemés stb. Lásd ~OMÁS.