, (masz-l-ag) fn. tt. maszlag-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Széles ért. akármiféle étel vagy ital, mely részegséget, kábulást, bódulást okoz. Innen maszlagos am. részeg, kábult, bódult, vagy ezen állapot következtében veszekedő, házsártos, garázda. Szorosb ért. a köznép nyelvén a redőszirmok neméhez tartozó bódító fű neve. melynek szára két-két águ, magrejtői tojásdadok, tövisesek, felállók, levelei tojáskerekek, de szegletesen ki vannak kanyargatva, virága fehér. Máskép, szintén köznéven: csudafa, csattantó, növénytaninéven: maszlagos redőszirom. (Datura sitramonium). Leginkább zsíros földben, s a ganajkupaczok körül szeret tenyészni. Minthogy a maszlag szóban alapfogalom a bódulás, kábulás, mely tántorgással, tapogatódzással szokott járni: innen gyöke masz rokonságban van a maszog, matat, matikál, továbbá a motat, motoz igék masz, mat, mot gyökeivel; mi annál bizonyosabbnak látszik, mert a juhról, midőn szédülésben szenved, és elvesz, azt mondják, hogy motozik, megmotozik. E szerént a masz gyökből lett maszol (matol, motol), maszoló, maszló, maszla, s g utóhanggal maszlag, vagy ,maszol-ból közvetlen: maszolag, azaz oly valami, mitől az ember vagy más állat maszog, matat vagy meg is motozik. Hogy a t és sz egymással fölcseréltetnek, az a hangszervezetben alapszik, s más nyelvekben is gyakran megtörténik.