, (mát-oh-a) fn. tt. mátohát. Gömörben, Tornában, sőt néhutt Dunán túl is am. kísértet, bolygó lélek. Gyöke mát eredetileg valószinüen rövid volt: mat, vagy pedig matat-ból húzatott össze. Alapfogalomban egyezik a mozgást jelentő mat gyökü szókkal. Származéka mátoha, igazán: mátoga, a gyakorlatos mátog igétől, melyből lett mátogó, mátoga, mátoha, mint a por gyökből lett porog, porgó, porga, porha, purha, azaz porrosodó fabél.