(mar-t-al-ék) fn. tt. martalék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Ragadmány, zsákmány, melyet a fenevadak fogaikkal mardosva vagy körmeikkel marczangolva szereznek. Szélesb ért. rablás vagy erőszak által szerzett jószág.
"Ne adj martalékra az idegeneknek,
Kik mind azon vadnak hogy megemészszenek.
Versezet a XVI. szászadból (A magyar nyelv és irod. Toldy F.-től).
Elemezve: mardalék, az elavult mardal (am. mardos) törzsöktől, melyből mardalódik és martalócz is származott.