, (meg-fül) ösz. önh. A hőségtől általjárva megmelegszik. Mondják különösen nyirkosan egymásra halmozott fű, széna, szalma, gabona, s egyéb termények felől, midőn erjedésbe mennek által, mely melegséggel és az illető testnek romlásával, megrohadásával jár. A köles-szalma igen hamar megfűl. Nedves kamarában megfűl a jószág. V. ö. FŰL.