, (mar-ok-ol-at) fn. tt. markolat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Bizonyos kézbeli eszközök azon vége, vagy nyélrésze, melyet marokba szokás szorítani, midőn használjuk. Különösen a kard, tőr, késféle fegyverek és eszközöknek többnyire görbe a fogója. Megragadni a kard markolatát. A tőrt markolatig beütni. Máskép: maroklár, fogató, fogantyú, bóda.