, (mar-ó) mn. tt. maró-t. 1) Ami fogakkal mar, azaz tép, szakgat, harap valamit. Egymást maró ebek. 2) Átv. ért. valamely erős nedv, mely bizonyos testeket mintegy megmar, megrág. Maró eczet. 3) Képes kifejezéssel a kedélyt, szívet gyötrő, kinzó. Lelket maró gonoszsági öntudat. Néhutt tájdivatosan am. törő, de ez értelemben inkább moró, a mor gyöktől, melyből lett morzsa, morzsol. Ily értelemmel bir ezen mondatban is: Töri, marja (zúzza) magát.