, (meg-büntet) ösz. áth. Az elkövetett bünért bizonyos szenvedésre, vagy elégtételre itél, kárhoztat, kényszerít valakit (bevégzetten). Megbűntetni a gonosztevőket. Isten büntesse meg! Itt a meg végrehajtó jelentéssel bir, s alapfogalom benne az öszkötés, mely a bűnt és annak érdemlett jutalmát mintegy öszvefüzi. V. ö. BÜNTET.