, (mar-at-ó) mn. és fn. tt. maratót. Amivel valamit maratnak. Főnévileg Kenessey Albertnél szálfa, melyet a hajósok valamely zátonyoldalba fennakadva, hajójukból a sebesebb folyásu félen a hajóval bizonyos szöglet alatt a vízbe vetnek, hogy az a vizet hajójuk alá vezesse s ez által a zátonyt elmossa vagy marja.