, (meg-les) ösz. áth. 1) Lesve megvigyáz, megvár valakit v. valamit. Meglesé, ki szokta volt éjjelenként az ablakot koczogtatni. A vadász meglesi a vadak járását. 2) Lesve rajtakap, valamely csínyon rajtaér. Meglesni a tolvajt.
"Már minekünk megesett,
Mert a gazda meglesett.
Népd.
V. ö. LES.