, (meg-kön) ösz. önh. v. MEGKÖNIK (meg-könik) ösz. k. Fölötte elérik pl. a szilva. Mikor késő őszszel a hóharmat a szilvát megsanyargatja, s ez öszveránczosodik és esik, mondják: megkönt a szilva. A leányról is vénülőjében mondják: meg kezdett könni. (Tájszótár). V. ö. KÖN.