, (meg-hidegszik) ösz. k. Hideggé változik által, ami elébb meleg volt. Őszszel meghidegszik a víz. A jelenidőn kivül a többit a meghidegědik-ből veszi. Átv. ért. vonzalma, szerelme megszün valaki iránt.
"Ah, te már meghidegedtél,
Szád, szemed tagadja bár.
Kazinczy F.
V. ö. MEGHŰL, MEGFÁZIK.