, (meg-hány) ösz. áth. Valamit gyakran hányva megráz. A taptatva igető ló meghányja a lovagot. A tengerhullámok meghányják a hajót. Átv. ért. valamit észszel ideoda forgat, minden oldalról megfontol. Hányjuk meg jól a dolgot, mielőtt határoznánk benne. V. ö. HÁNY, ige; és MEGHÁNYVET.