, (meg-dicsőít) ösz. áth. Dicsővé, hiressé tesz, kitüntet. Nevét valamely jeles tett által megdicsőíteni. A nagy hazafit emlékszobor által megdicsőiteni. Különösen erkölcsi, vallási érdemeinél fogva felmagasztal. Isten a jámborokat mennyországban megdicsőíti. V. ö. DICSŐ, DICSŐÍT.