v. ~CSORBUL, (meg-csorbúl) ösz. önh. Valamely erőszak következtében csorbára törik. Megcsorbúl a kőbe ütött kasza. A lágy vasu kés hamar megcsorbúl. Keménybe harapott, s megcsorbúlt a foga. Átv. ért. bizonyos részének elvesztése által kárt, hiányt szenved. V. ö. CSORBA, CSORBÚL.