, (meg-bukás) ösz. fn. 1) Állapot, midőn valaki egyenes állásából homlokkal leesik, pl. ha sötétben járva gödörbe bukik, vagy a lépcsőről alá hull. 2) Átv. ért. midőn az üzérkedő tönkre jut, vagy is adósságai fölülmulják értékvagyonát. Megbukást hirdetni, jelenteni. V. ö. BUKÁS.